Nem minden testi tünet kér megoldást, van, ami figyelmet kér

Amikor egy testi tünet megjelenik, az első reflexünk szinte mindig ugyanaz: „Mit kellene tennem, hogy elmúljon?”

Sokan akkor kezdenek el a betegségek lelki okai felé fordulni, amikor már túl sok mindent kipróbáltak.
Diétákat. Módszereket. Magyarázatokat. És mégis maradt valami: egy makacs tünet, egy visszatérő állapot, egy belső feszültség.

Ilyenkor gyakran ugyanazzal a hozzáállással közelítünk a lelki oldalhoz is, mint korábban a testhez:  meg akarjuk oldani. 

A testi tünetek lelki okai kapcsán megoldásokat keresünk. Módszereket. Okokat.  És közben ritkán tesszük fel azt a kérdést, ami valójában közelebb vinne:

„Mit akar most tőlem ez a tünet?”

Nem minden testi jelenség akar azonnal eltűnni.
Bármily különös van, amelyik kapcsolódni szeretne.

A megoldáskeresés is lehet túl sok 

A „tenni kell valamit” gondolata mélyen belénk épült.
Teljesítményben, gyógyulásban, önismeretben egyaránt.

A test azonban nem lineárisan működik, nem ok–okozati táblázatok szerint.  És nem mindig akkor „javul”, amikor mi azt szeretnénk. A test nem mindig reagál jól erre a nyomásra.

Sok testi tünet nem azért marad fenn, mert nem találtad meg a megfelelő módszert,
hanem mert túl sok irányból próbálod megérteni és irányítani egyszerre.

A figyelem nem ugyanaz, mint az elemzés.
És a gyógyulás nem mindig ott kezdődik, ahol a megoldások.

Egy tünet megjelenése sokszor nem egy hiba, hanem egy megszakadt belső kapcsolat jelzése.
Olyan, mintha a tested azt mondaná:

„Nem hallottál meg időben.
Most kicsit hangosabban szólok.”

Ha ilyenkor azonnal ráugrunk a jelentésekre, listákra, megfejtésekre, könnyen ugyanaz történik, mint korábban:

• túl sok információ
• túl gyors értelmezés
• túl kevés valódi figyelem

A tünet pedig marad.

A testi tünetek lelki okai nem hibát jeleznek, hanem kapcsolatot keresnek

A lelki okokkal való munka nem attól lesz mély, hogy mennyit tudsz róla, inkább attól, hogyan vagy jelen közben.

Milyen figyelemmel jelen lenni? Tudsz-e ítélet nélkül, sürgetés nélkül, „a jó akarok lenni” szándék nélkül jelen lenni?

Ez az a pont, ahol sokan megakadnak.
Mert a figyelemhez meg kell állni.
És a megállás ma szokatlan, néha ijesztő.

Pedig a test pontosan ebben a térben kezd el reagálni.

Fontos különbséget tenni, amikor a hiba kijavítást igényel, és amikor a test jelzése választ vár.

A tested nem egy elromlott rendszer, hanem egy folyamatosan kommunikáló intelligencia. Amikor feszül, fáj, reagál, elfárad vagy túlérzékennyé válik, nem feltétlenül azt mondja: „csináld másképp”.

Sokszor inkább ezt üzeni:
„légy itt velem egy pillanatra”.

Figyelem ≠ elemzés

Az elemzés távolít. A figyelem közelít.

Elemzés közben a fejben maradunk.
Figyelemben a test is jelen tud lenni.

Ez nem technika, nem módszer, nincs „jó” vagy „rossz” figyelem.

Ez egy állapot, ahol:

• nem akarsz megoldani,
• nem akarsz haladni,
• nem akarsz azonnal továbblépni,
• nem akarsz megfejteni.

Csak érzékelsz.

És ez sokszor többet változtat, mint bármilyen felismerés.

Mi változik, ha nem harcolsz a tünettel?

Amikor egy testi jelzést nem ellenségként, hanem kapcsolódási pontként kezdesz el érzékelni, valami finoman átrendeződik.  Nem kell szeretned a tünetet. Nem kell örülnöd neki.

Elég, ha nem harcolsz vele azonnal.

Nem feltétlenül múlik el azonnal a tünet.

Ebben a hozzáállásban:

• csökken a belső feszültség,
• enyhül az önhibáztatás,
• elkezded reálisabban látni a helyzetet,
• lassul az idegrendszer.
• megjelenik egy újfajta belső biztonság.

Ez az állapot nem „megoldás”.
De feltétele mindennek, ami utána történik.

És ebben az állapotban már történhet változás. Nem azért, mert „megoldottad”. Csupán azért, mert kapcsolatba léptél a testeddel a figyelmeden keresztül.

A testi tünetek lelki okai figyelemmel érthetők meg, nem erőből

Sokan kérdezik: „Hogyan kell figyelni a testemre?”

A válasz csalódást keltő lehet:  nem „kell”.

A figyelem nem teljesítmény, nem feladatlista, nem újabb elvárás önmagaddal szemben. Inkább egy visszatérés ahhoz, amit gyerekként még természetesen tudtál.

Miért nem adok itt konkrét „lelki megfejtést”?

Mert ebben a szakaszban az általános magyarázat többet árthat, mint segít.

Ugyanaz a tünet:

• mást jelenthet két embernél,
• más életszakaszban,
• más belső állapotban.

Ezért fontos különválasztani:

• olvasást
• és belső tapasztalatot.

Ez az oldal az elsőhöz ad alapot.
A másodikhoz más tér szükséges.

Összegzés

Lehet, hogy nem új válaszra van most szükséged.
Hanem arra, hogy megállj egy pillanatra.

Boros Ildi