Egyre több megértésem van, elkezdtem felfedezni a saját működési mechanizmusom, a rejtett hitrendszereimet.

Véleményem szerint Ildikó egy nagyon különleges és csodálatos ember! Több hasonló munkakörben dolgozó szakembernél jártam már korábban, de Ildikó az egyetlen, aki valahogy mindig érzi, hogy mire van szükségem. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mindig feltöltődve, reménnyel és energiától telve jövök el tőle.

Egyre több megértésem van, elkezdtem felfedezni a saját működési mechanizmusom, a rejtett hitrendszereimet. Olyan érzéseket és megéléseket tapasztalok, elképesztő milyen folyamatokon megyünk együtt keresztül!

És minden alkalommal helyére kerül egy újabb darabja az életemnek😊

Nagyon finoman, de határozottan vezet. Olyan mintha pontosan tudná, hogy mit látok éppen a kezelés alatt vagy min megyek keresztül. Mindig csodálatos élmény vele találkozni.

Köszönöm mindazt, amit értem és az emberekért teszel!

Azt a rengeteg szeretetet, együttérzést és támogatást, amit nyújtasz! Fantasztikus munkát végzel!

Nagyon hálás vagyok Neked😊

Redzs

---

Mindig csak toporogtam a fogantatás pillanatánál…

“Köszönöm szépen a segítségedet. Képzeld el, hogy a testem még két napig nagyon erősen reagált. Lelkileg hol könnyűnek, hol nehéznek éreztem magamat.

Sok emlék jött elő a gyerekkoromból. De igazából letaglózott, hogy az agyam tudta, hogy tudtam, de érzelmileg nem tudtam mit kezdeni anyum lelkiállapotával és korábban nem találtam az összefüggést az én nagy szomorúságommal. Ezt más módszerrel nem lehetett oldani, mindig csak toporogtam a fogantatás pillanatánál.

Látom mennyire eltemettem mindent magamba, azt gondolván, ha elengedem, nem jönnek vissza.
Pedig a hüllőagyam sejtetni engedte, hogy csak eldugtam a dolgokat, elintézetlenül.

Nem találtam tükröt, mindig magányos voltam, miközben emberek százaival volt kapcsolatom.

Talán sohasem voltam elég tudatos gondolkodású, hogy helyre tudtam volna tenni a dolgokat vagy legalább felszínre hozni, megfogalmazni.

Nagyon hálás vagyok Neked a segítségért. Talán még lesz egy kis életem az életben.

Szeretettel ölellek: Boglárka”

Azt érzem, vége van a vergődésnek, vége az ellenállásnak, innen csak az élet van…

„Lehetetlennek éreztem, hogy valaha változzon mindez, de ez így tovább már elviselhetetlen volt. Mást akarok, és most már azt érzem, mást is fogok kapni az élettől.

A kezelést követően azt éreztem, hogy új, egészen másfajta, szinte ismeretlen lendülettel tudok belevágni az életbe. Szinte szétszakadt már a szívem, a szégyentől.

Láttam a folyamatban, hogy elfogadnak, hogy legbelül ott van bennem is a valódi elfogadás. Azt érzem, vége van a vergődésnek, vége az ellenállásnak, innen csak az élet van.

Már nem kell tartanom a tarthatatlan!

Ez vagyok Én! Ennyi elég.

Köszönöm Neked!”

Aztán éreztem, ahogy felmelegednek valahogyan belülről a szerveim, s mintha újra érezném, hogy élnek…

“Kiindulási pont: Van, amikor teljesen egyben vagyok, önmagammal, majd valamiért ez egy pillanat alatt megváltozik. Elönt a nihil. Tök fölösleges élni. Mindig egyedül maradok. Sose lesz társam, sose lesz gyerekem.

Borzasztó volt látnom, hogy mennyire nem figyelek önmagamra. Utáltam magam. Mélyen.

Aztán éreztem, ahogy felmelegednek valahogyan belülről a szerveim, s mintha újra érezném, hogy élnek. Egyfajta újjászületés. Önmagam látom átölelve.

Már nem bújhatok vissza. A köldökzsinór még itt van, de az is eltűnik.

Mi van bennem? Elindulás. Kíváncsiság.”   Andrea

A folyamat, az áramlás, a változás magával ragad. Az igazság szabaddá tesz…

“Az igazság, az őszinteség saját magunkhoz szabaddá tesz. Miután felismerted, elfogadtad, bele merted magad engedni. Miután átjárhatta az egész lényedet.

Na ekkor jön el a pillanat, amikor változtatni tudunk magunkon, az érzéseinken, a félelmeinken, hogy az igazság azt illetően, hogy kik vagyunk, már más legyen.

Van, amikor ez csak segítséggel megy. Mert óvjuk magunkat, túlélni muszáj. A túléléshez pedig stratégiákat fejlesztünk ki. Ezeket alkalmazva szépen ki tudjuk kerülni a fájó pontokat. Azokat, amelyek mint a kátyúk, megnehezítik az utunkat. Sokáig inkább elszlalomozunk a kátyúk között, minthogy feltépjük a sebeket. Már úgyis olyan jól ismerjük a gödrök helyét, melyek néhol tankcsapda nagyságúak, hogy álmunkból felkeltve félkómásan, hunyt szemmel is elkóválygunk közöttük a beleesés veszélye nélkül. És azt állítjuk, nincsenek is gödrök, mi egyszerűen ilyen kacskaringósan szeretünk menni…

És jön néhány jól feltett kérdés. Hopp, a gödrök előtűnnek. Igen, igen, igazából tudtam, hogy itt vannak…
Kérdések, képek, érzések átélése, és elkezdődik a kátyúzás. A folyamat, az áramlás, a változás magával ragad. Már nem kátyúzás van. Hanem újraaszfaltozás.

Ezt adja nekem az egyéni ülés.

Ma újabb rejtegetett gondolatmintákra, érzelmekre derült fény. Volt szemellenzős játék, látásgátlók önkéntes eltávolítása, veszély, fenyegetettség, félelem, meneküléskényszer. Lett béke, végtelen öröm, amikor minden sejt minden atomja fickándozik a boldogságtól az egész világ összes atomjával együtt táncolva. Most azt éreztem, a levegő tart meg. Aztán az ülés után visszamentem ehhez az érzéshez, és rájöttem, igazából nem a levegő tartott meg a bársonyos, finom melegével. Hanem az egész világmindenség….

Köszönöm Ildikó!”  Edina

Volt egy pillanat, amikor szétáradt bennem a hála, hogy jó kezekben vagyok…

„Az ülés számomra nagyon biztonságos volt. Könnyednek éreztem az utat a hitrendszereim felkutatásához, és a kicserélésük egy mély belső felismerésen alapult.

Még így 2 nappal később is élénken él bennem a vadász, aki koncentrál, célra tart, eggyé válik a természettel, a társával, a pillanattal. A folyamatok közben megértettem valamit, bár most hogy elgondolkozom azon, hogyan lett abból az emberből, aki mag volt számomra a finom meggyes rétesben a rétes odatartozó része, nem tudom megmondani. Mi történt, hogyhogy nem zavart már. Érdekes. És jó érzés. Felszabadító, hogy tudtam emberhez kapcsolódni, hiszen már egy ideje küzdöttem azzal, hogy ufó vagyok emberek között.

Az érzelmek kiárasztása néha nehéz volt. Az érzelem hirtelen csak egy üres szó lett, amit nem lehet kiárasztani. Ilyenkor visszamentem gondolatban magához a szituációhoz, amelyben az adott érzés, fogalom jelen volt, és azt árasztottam ki.

Könnyed, játékos, varázslatos volt a kezelés, biztonságban éreztem magam. Volt egy pillanat, amikor szétáradt bennem a hála, hogy jó kezekben vagyok. Köszönöm.”   Kati

Sokkal bátrabb vagyok, nem szorongok annyit…

“Nagyon szépen köszönöm a munkádat. Olyan dolgokat fedeztél fel bennem, olyan dolgokra világítottál rá, hogy álmomban sem gondoltam volna, ezek okozzák a félelmeimet.

Sokkal nyugodtabb vagyok azóta, az alvászavarok is elmúltak. Próbálok még dolgozni rajta, ahogy mondtad, és ezáltal remélem könnyebben lezárom a múltbéli dolgokat.

Köszönöm hogy segítettél szembenézni a félelmeimmel, nagyon sok minden felszabadult bennem. Sokkal bátrabb vagyok azóta, nem szorongok annyit.

Remélem másokon is tudsz annyit segíteni, mint Nekem!

Üdvözlettel:  Anita”

Théta közben valóban elhárulnak a gátak, feloldódnak a felesleges kötések…

“Érdekes tapasztalatom volt a múltkori közös munkánk után. Többször felrémlett az a kép, amikor valakit láttam egy hajón eltávolodni. Úgy feltételeztem, hogy párom az. Már akkor meglepett, hogy mi keltett bennem félelmet.

Pénteken tudtam kimondani, hogy attól féltem, hogy az jön ki a képből, hogy el kell válnom. Ahogy kimondtam, rögtön tudtam, hogy ez társfüggőség. Tudom hogy a szenvedélybetegek párkapcsolatában ez jellemzően kialakul, de több oknál fogva úgy gondoltam, hogy ez nálunk nincs így. Megrázó élmény volt.
Most egészen kézzelfoghatóan tapasztaltam meg, hogy a Théta közben valóban elhárulnak a gátak, feloldódnak a felesleges kötések. És azt is jól látom most, hogy milyen remekül egészíti ki egymást a segítő beszélgetés, a Théta és a kontemplatív ima.

Más kevésbé látványos változás is történik, ezt apróbb, de fontos dolgokon tudom lemérni: pl. egészen jól tűrőm a várakozást a különböző vizsgálatokra.”

Szeretettel: Dóra

Megkockáztatom, életemben soha ilyen jól még nem éreztem magam…

“Gondoltam visszajelzek, egy kicsit Neked…

Nagyon jó napom volt, és jól vagyok. Megkockáztatom, életemben soha ilyen jól még nem éreztem magam…  Nem értem, nincs oka, CSAK. Azt hiszem, ez lehet az, amiről az okosságok írják, hogy amikor magad, csak te egyedül jól, kiteljesedetten érzed magad. A létezés puszta öröméért. Elfogadom, nagyon örülök neki, és élvezem.

Csak olyasmit csináltam, ami kedvemre való, semmi munka, inkább örömgyűjtés, szórakozás. Piac, virágültetés, beszélgetés, találkozás kedvenc tanítványokkal, barátnővel,  itthon mosás, takarítás (=Élet!, egyébként ezt nagyon szeretem) és FŐZTEM! nagyon rég nem gondoskodtam így magamról, nyilván az emésztési tüneteimnek ez is oka… És csak olyat, ami gluténmentes, kedvemre való, finom.

Valami változott, valami úgy alapból sokkal fényesebb lett, és ez jó. Nagyon köszönöm  a közreműködésedet! És nyugalom van bennem, az az érzés, hogy tudom, hogy minden, ami az enyém, megérkezik az életembe, és megkapom. Pont akkor, amikor a lehető legjobb. Sőt, ott VAN.

Valami összeállt, valami történt. Egy olyan nagy, átfogó.

Pár hete jöttem rá: életemben négyszer (kétszer a házasságom előtt és kétszer utána) abszolút kiugrottam nagyon ígéretesnek induló, olyan igazi férfi, nagy szerelem kapcsolatból. Sőt, inkább azt mondom: szabotáltam, nem mertem bevállalni. És én, az én döntésem és reakcióim alapján. Hát erre még szeretnék dolgozni Veled. Nagyon nagyon veszélyes volt… Jó, mi? 😉

Majd jelentkezem. Köszönök mindent, és jó hétvégét.

Ölelés, szeretet feléd!”  Rita

Most kis dolgokban, amikről halványan érzem, hogy én lehetek, igyekszem tudatosan kitartani…

“Köszönöm Neked a Hős útja áttekintést. Már az első kártya megdöbbentő volt, az indián horoszkóp szerint szarvas vagyok, és ahogy ülök a fának támaszkodva, szembe velem a szarvas, arra ösztönzött, hogy kívülről próbáljak magamra tekinteni.

A következő kártyák híven tükrözték utamat és nagyon megkönnyebbültem, hogy már a gyógyulás útjára léptem.  Hogy kinek az életét élem (édesanyámét), komoly fejtörést okoz. Nehéz meghatároznom a sarokpontokat, hogy hogyan és miben. Nagyon megdöbbentő volt számomra, mert azt hittem a magam életét élem, miközben nem találtam a helyemet. Akkor most ki is vagyok én, hisz hosszú évek teltek el, és rengeteg dolog rakódott rám.

A folyamat közben szomorú voltam a magamra ismerésekben, az elpazarolt évek miatt, és nevetnem is kellett a felismerések igazságán. Mennyire vágytam a szabadságra mindig  és csak távolról nézhettem másokét. Sajnálatos tudatosság hiányom is fájdalmas felismerés volt.

Most kis dolgokban, amikről halványan érzem, hogy én lehetek, igyekszem tudatosan kitartani, hogy ne vigyen el az áldozat szerep (amiről nem is álmodtam, hogy ebbe vagyok), ugyanakkor van bennem szégyen, hogy nem vettem észre soha.

Rengeteget könnyebbült a lelkem a kezelések hatására, egyre jobban igyekszem kiállni magamért, teljesen szelíden.

Köszönöm Neked a hatalmas segítséget.  Ölellek szeretettel: Anikó”

Számomra nagyon fontos, hogy folyamat zárása egy zsigerekig átélt “útravaló” …

„Izgalmas volt az új módszer kipróbálása, hogy indulásként egy képen fogunk dolgozni, melynek váltásait kell figyelni. A kezelés könnyed, a megélt és átélt képváltások ellenére dráma és  trauma mentes volt. A  módszer újdonsága az, hogy a megfogalmazott minták, gondolok mögött álló érzelmi töltetek könnyedén kerülnek felszínre. Bár első alkalommal furcsa volt, hogy negatív tartalmakat is kiárasztok…, hogy egyáltalán szabad ilyesmit kiáramoltatni magamból.., aztán megértettem, hogy ez egy olyan energia, amit enélkül is kiárad belőlem, legfeljebb nem voltam tudatos a jelenlétére.

Újdonság volt a kezelésben az, hogy a negatív megélt meglátott mintázatok szinte “önmagunktól” kezdenek átalakulni és ezzel együtt a kiindulási képen újabb és újabb átalakulásokat hozni.

A folyamat másnapján mintha egy teljesen másik munkahelyre érkeztem be. Elmúlt a szorongásom, és a kollégáim hozzáállása, és az én jelenlétem és hozzáállásom is barátságos, a problémák esetén megoldást kereső volt.

A folyamat záró képéhez és érzéséhez még most is visszatérek… jó érezni, ahogyan egy térről, mely házakkal körbevett, és melyről azt hittem ennyi az egész világ, kilépve feltárulkoznak a utcák, újabb terek, és újabb lehetőségek.

Számomra nagyon fontos, hogy folyamat zárása egy zsigerekig átélt “útravaló” . A kezelés hatása azonnal jelentkezik az életemben!!

Ja, és azóta tudok aludni!!!”   Timi

Biztonságban, védettségben éreztem magamat…

“Az ülés alatt végig biztonságban éreztem magam. A segítő kérdések vittek egyre mélyebbre a saját érzéseimben, a segítő szakember nem befolyásolt, felőle végig támogatást éreztem.
A kezelés során felvillanó képekre, jelenetekre és érzésekre rá tudtam hangolódni, védettségben éreztem magamat. Ráismertem a képek alapján az életem különböző területein párhuzamosan megjelenő érzésekre, az ezekkel kapcsolatos hitrendszerre, és döbbenettel láttam a következményét.

Felszabadító volt látni a kiutat és a lehetséges megoldást is a helyzetre.

Nagyon élveztem! Köszönöm!”   Évi

És amikor azt éreztem, feladom, megtartott valami, a Föld. Először csak tartott.  Éltetett. Táplált. Védett. Gyógyított…

„Már sajnálom, hogy nem azon melegében írtam meg az élményeimet az ülés után. Nem gondoltam, hogy a gyerekvállalás témaköre még ennyire nincs megdolgozva bennem.

Olyan reménytelenséget éreztem, amiből nincs kiút. Egy olyan szomorúságot is megéltem, amit Csokonai fogalmazott meg hitelesen: ” Nékem már a rét hímetlen, a mező kisűlt, a zengő liget kietlen, a nap éjre dűlt.” Ezeket a sorokat mormoltam magamban gondolatban.

Az ülés közben a kavargó érzések fogalmazódtak szavakká, mondatokká, majd dupla erejű átélés után elillantak. Olyan érzések, amiket sosem emeltem a tudatom szintjére, és ha meg is tettem volna, vajon mihez kezdtem volna az információval? De az ülés alatt hihetetlen érzések áramlottak oda-vissza.

És amikor azt éreztem, feladom, megtartott valami, a Föld. Először csak tartott. Mint egy meleg, biztonságos kuckó, ahol a halálos sebesültek talpra állhatnak. Éltetett. Táplált. Védett. Gyógyított.

Néha elmélázok, hogy most is fáradtságot érzek-e, ha a gyerekvállalásra gondolok. Erőt érzek magamban.
Nagyon köszönöm ezeket a foglalkozásokat.

Érzem, gyógyul bennem, aminek gyógyulnia kell.”   Bori

  Feloldódik minden, bennem…

„Először is köszönöm szépen azt a biztonságos, és elfogadó légkört, amiben mindig is érzem magam a veled való között munka során Ildikó 🙂

Most sem volt ez máshogy:)    Néha egy félelem akkora bennünk, hogy attól nem fordulunk vissza, és ettől belecsúszunk helyzetekbe, és néha könnyebb magunktól eltávolodni mint szembenézni egy egy tettünkkel. Könnyű ítélkezni. Milyen megbocsátani magunknak?

Mindig úgy érzem, hatalmas íveket járunk be egy-egy ülés során, amiben hihetetlen mennyiségű tapasztalás, érzés, magunkévá tett hiedelem mutatja meg magát.

Láthatóvá válnak különböző nézőpontok, amikből mélyebb megértés születik bennem. Alábbhagy a vádaskodás, megítélés iránti vágyam.  Néha olyan mintha különböző dimenziókat járnék be, pedig lehet ezek nem is dimenziók, nem tudom, ugyanakkor azt érzem, hogy hatalmas utat járok be ilyenkor.
Néha el is fáradok a végére, de megéri. Csendben emésztem a látottakat, és újra és újra lejátszom, ami történt, amit megértettem. Feloldódik minden, bennem.

Köszönöm és hálás vagyok.”    Nia

Rájöttem, hogy van választásom…

A sokadik alkalommal állok neki ennek a levélnek az elmúlt találkozásunk óta. Bár nem először jártam Nálad, de úgy érzem, hogy a legutóbbi alkalom nagyon sok felismerést adott nekem magammal és a jövőmmel kapcsolatban.

A téma most is a nőiesség és saját magam elfogadása volt. Arra kértél, hogy válasszak 12 lapot a kártyák közül, amin keresztül majd végignézzük az életem fontosabb fordulópontjait a fent említett téma tükrében. Tudom, nem véletlen, hogy épp azokat a lapokat húztam ki, de még most is kicsit hihetetlen az a kép vagy út, ami összeállt a végére.

Az első néhány lapról nem jutott eszembe túl sok pozitív dolog. A képek a bizonytalanságra, a félelemre, a felém jövő elvárásokra emlékeztettek, amiknek úgy éreztem, hogy nem tudok és nem is szeretnék megfelelni. Emiatt persze lelkiismeret furdalásom volt, mert nem olyan életet képzeltem el magamnak, amilyet mások szerettek volna nekem.

Viszont a következő kártyákból megértettem, hogy van választásom, dönthetek másképp és ismerem a szárnyalás képességét. Ez egy nagyon fontos megerősítés számomra.

A nőiességem megélésének egyik nagy akadálya a meddőségről szóló diagnózis volt. Fogamzásgátlót szedtem, ami bár kívülről elfedte a problémát és úgy tűnt, mintha minden rendben lenne, de én nem tudtam magam elfogadni.  Akkor úgy éreztem, hogy belőlem valami hiányzik, egy selejt vagyok (bár ezt most már nem esett jól leírni) és nem funkcionálok jól. 20 évesen elhittem, hogy csak egy “mesterséges program” tudja szabályozni a szervezetemet.

Több év kellett ahhoz, hogy megkérdőjelezzem az akkori (most már remélem mondhatom, hogy téves) diagnózist és más megoldást keressek. A kártya – ami az akadályokat és tapasztalásokat szimbolizálta – döbbentett rá arra, hogy bár évekig egy kívülről jövő “mesterséges program” irányította a szervezetemet, de belül a sejtjeim élnek és képesek a teremtésre. Az akkori belső egyensúlytalanságom ma már nem lehet akadály a nőiességem megélésében, mert az információ bennem van és megéri más megoldásokat keresni.

Rájöttem, hogy van választásom és van bennem elég kitartás ahhoz, hogy kitartsak a döntésem vagy választásom mellett akkor is, ha mások ezt nem vagy csak nagyon nehezen fogadják el.

Képes vagyok a nehézségeket és akadályokat megoldani, mert meg van bennem a változtatás képessége.

Köszönöm a ráébresztő kérdéseidet, az empátiádat, a türelmedet, az idődet, amit nekem adtál és aminek a segítségével hozzájutottam ezekhez a felismerésekhez, válaszokhoz.

Még jelentkezem! 🙂   Ölellek,”  Orsi

A ciszta üzenete. Merthogy volt neki…

“41 éves elmúltam, még nincs gyerekem. Szeretnék… Ennél fogva (bár azt hiszem, ettől függetlenül is) szíven ütött a nőgyógyászom diagnózisa: petefészek cisztám van. Nekem. Soha nem volt komolyabb bajom. De most ez az én szememben annak tűnt.

A nőgyógyász elmagyarázta, hogy ez igazából egy tüsző, amely nem repedt meg, hanem helyette inkább nődögélt. Kaptam gyógyszert, Norcolut-ot. Amennyiben nem szívódik fel vagy fakad ki a ciszta a gyógyszer hatására, műtéti úton kell eltávolítani.

Nem volt kérdés, a ciszta nem maradhat. Mivel éppen parlagfű szezon volt, és allergiás voltam rá, rengeteget tüsszögtem. Még nem fogyott el a gyógyszer, amikor kerti munka közben egy hatalmas tüsszentés áldásos hatásaként kifakadt a ciszta. Éreztem, ahogy távozik belőlem. Ciszta eltüntetése kipipálva. Legalábbis azt hittem….

De egy évre rá a szokásos éves kontroll során megint talált a nőgyógyászom egy cisztát. Az előző 6 cm x 3,5 cm nagyságú volt, ez most kicsit kisebb. Ismét Norcolut, majd kontroll 2 hónap múlva.

Ez most nem ment simán, a gyógyszer nem váltotta ki a remélt hatást. Néha úgy szúrt-fájt a bal petefészkem, hogy azt hittem a mentő visz el a munkahelyemről. Pedig annyira akartam, hogy eltűnjön. A műtét számomra egyenlő volt a halállal.  Miért jött megint ez a ciszta??? Mit akar???

Amikor ezek a kérdések már nem csak szemrehányások voltak a ciszta felé, hanem valódi kérdésekké alakultak át, akkor kezdtük Ildikóval megdolgozni a témát.  Háromszor ástunk skype-on, nagyjából egyhetes ritmusban. Gyűlöltem a cisztát, meg akartam szabadulni tőle. Ahogy Ildikóval dolgoztunk, – na nem, nem szerettem meg – átkerült a fókusz a gyűlöletről valami másra. Azokra a jó mélyre elásott, hét lakat alatt és válogatott szörnyek által őrzött blokkokra, amelyek feloldása nélkül ebben az életben nem lennék képes egy normális párkapcsolat kialakítására, a többiről nem is beszélve. Minden egyes ülés után azt éreztem, súlyos béklyóktól szabadultam meg és hihetetlen kincsek birtokába jutottam. Az utolsó skype-os ásás nagyon kemény volt. Itt jelentek meg a generációs blokkok, félelmek, amiket a családom egyes nőtagjai cipeltek magukkal. És én is, anélkül, hogy tudtam volna róla.

Az utolsó ülés után már egyszerűen nem érdekelt a ciszta. Az egy héttel későbbi nőgyógyászati kontrollvizsgálat eredménye negatív lett, a ciszta felszívódott. Nagyon örültem neki, és a szívem mélyén tudtam, ez nem is történhetett másképp. A ciszta üzenetét megfejtettük Ildikó segítségével, a normális párkapcsolat, gyerekvállalás és még ki tudja minek az útjában álló blokkokat oldottuk.

Hálás vagyok, hogy felszínre kerültek ezek az elakadások. A cisztának az üzenetért, Ildikónak a megfejtésért.”   Nóra

Nem akarok görcsöket…

“Ridol, Algopyrin, Nospa, Cataflam, Felctor – egymás után végig kísértek néhány évet az életemben. Az étrendem nélkülözhetetlen részei voltak, a megmentőim. Legalábbis abban a néhány napban havonta, amikor menstruáltam. Talán az a rövidke időszak volt jobb, amikor fogamzásgátlót szedtem, bár akkor meg olyan migrénem volt, hogy a dublőrjeiket kellett bevetnem.

Kiszámoltam, Úristen, 25 éve gyógyszerezem magam… Elég volt. Nem akarok görcsöket, Niagara- vízesés típusú vérzést, sok napig tartó macerát. Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak című könyvében olvastam, hogy a környezetükkel teljes harmóniában élő ausztrál bennszülöttek havonta egy teáskanálnyi mennyiséget menstruálnak, teljesen fájdalommentesen.

A harmóniámból a környezetem által kibillenthető vagyok, és néha én is megpróbálom kikergetni saját magamat a világból.  Még van hová világosodnom, fejlődnöm, lenyugodnom, úgyhogy kiegyezek 2-3 nap kényelmes mennyiségű görcsmentes vérzéssel.

Nem kevesebbel, mint ezzel a célkitűzéssel indultam el a gyógyító napra Boros Ildikóhoz. Ilyen rendezvényen még nem vettem részt, azt azonban már megtapasztaltam, hogy a Theta Healinggel csak nyerek. Nincs vesztenivalóm. Maximum míg el nem kezdek klimaxolni úgy 80 éves koromban ?, addig gyógyszerezem magam.

Családias légkör, együtt dolgoztunk a megoldandó feladatunkon, meglátások, felismerések. Ástunk egymásnak, kerestük a gyökérproblémát, kihúztuk, betöltöttük, amit kellett, a végén sokkal jobban voltam. De mindannyian tudjuk, mi a puding próbája… Erre várnom kellett néhány hetet.

Késett egy napot. Aztán megérkezett. Kis görcs. Olyan figyelmeztető jellegű, ami eddig azt üzente: – Fuss! Fuss! Vedd be a gyógyszert!  – Nem hallgatok rá. Csak szépen csendben ezzel a pici görccsel elmenstruálgatok. Mintha éjjel fájt volna kicsit a hasam, ez ugrik be reggel. De nem keltem fel a görcsökre, nem ittam az éjszaka közepén Flectort, és nem hánykolódtam hétrét görnyedve takarót markolva lepedőt gyűrve, mire végre hat a fájdalomcsillapító. Mert be sem kellett vennem ? Juhuuu, szabadság!!!

Alig hiszem el… Köszönöm…Hálás vagyok….”  Gréta

Nagyon jól csinálod a segítő munkát…

Még mielőtt küldeném neked a megígért feladatokat, muszáj leírnom, hogy nagyon jól csinálod a segítő munkát! Ezt nem udvariasságképpen írom neked, hanem mert komolyan így gondolom, így érzem.

Huszon éve vagyok a segítő munkában. Sok tapasztalatom van, akár „felhasználói oldalról”, akár kollegiális oldalról.

Nehéz pontosan megfogalmazni mitől is jó egy segítő. A kedves, empatikus személyiséged mellett nagy érték benned, hogy jól tartod a beszélgetés fonalát, tartasz érzelmileg is. Olvastam a Théta könyvben, hogy a gyógyítást nem a segítő csinálja, hanem felülről, a hetedik síkról jön. Ettől azért még nem lesz egyszerűbb a segítő folyamat.

A családsegítőtől szociális munka nem mond ilyeneket magáról, de minden tapasztalt segítő ugyanezt éli meg: Nem én segítek, hanem csak általam történik meg valami.
Te nagyon tiszta vezető vagy!”   Zita

A megfogalmazott pozitív minta nem csupán egy pozitív tartalmú megerősítő mondat, hanem ennek érzelmi töltete is zsigerekig megjelenik…

„Az ülés egyik legerősebb és legmélyebb pontja volt a halál és az újjászületés folyamata, majd az új munkahelyemre áthozott fókusszal a  saját alkalmatlanságom fogadása, csalódást okoztam másoknak, nem tudtam tartani a szavamat, és abból jövő szégyen érzésének fogadása. Megbocsájtani magamnak úgy, hogy nem tudok megbocsájtani magamnak.

A folyamatok új tapasztalása az, hogy a legmélyebb mélypontok az abból érkező érzések kiáramlása után mintha azonnal polarizálódnának az energiák. Semmit sem kell akarnom. Semmit nem kell meghallanom, látnom, megfogalmaznom. Emiatt könnyed, elvárások nélküli a folyamat. Ez az én személyiségemnek  biztonságot és nyitottságot hoz. Meg merek és tudok nyílni. Mert nem KELL semmit tudnom.

Nagyon fontos új tapasztalásom, hogy megfogalmazott pozitív minta nem csupán egy pozitív tartalmú megerősítő mondat, hanem ennek érzelmi töltete is zsigerekig megjelenik a képváltásokban. Még most is érzem és látom a záró képet, ahogyan a lehetőségek mint színes szalagok érkeznek ..csak lassan emelnem kell a kezem, és megragadnom….

Nagyon izgalmas, hogy a kiinduló kép hogyan változik spontán módon a perspektívák váltásával. A kép változásán és alakulásán dolgozva mindig van egy vezérszál, mintha egy fonalat fognék. Nekem ez hoz egy folyamatosan visszajelzést, egy fogódzkodót, irányt, és biztonságot.”   Ivett

Azt látom, hogy a körülöttem lévő világot nem tudom megváltoztatni, így csak magamon dolgozhatok…

“Nagyon köszönöm a keddi munkádat. Bár magáról a Thétáról keveset tudok, más módszerekből ismerős elemeket fedeztem fel. Ezeket a hasonlóságokat szeretem, mert az a meggyőződésem, hogy erősítik egymást, hiszen a működő, használható elemeket ”találjuk fel” újra-meg újra.

A feltett kérdésre is rámosolyogtam először, hiszen a munkámban gyakran használunk ilyen kérdéseket. Később azonban nem hagyott nyugodni ami, már tapasztalatból tudom azt jelenti, hogy dolgoznom kell még rajta. Persze ezt már ott is éreztem, hogy kevés lesz egy alkalom.

„Mi lenne, vagy mi lehetne a legrosszabb akkor, ha túlélem ezt a betegséget?”
Még forgatom magamban a kérdést, eddig is több minden merült fel bennem, de még talán fog is. Írd meg kérlek, hogyan tudunk tovább dolgozni. Mik a lehetőségek és a keretek.
…
Az elmúlt két hétben kezdtek valóra válni azok a titkos félelmek, amire ez a kérdés irányult. Azt látom, hogy a körülöttem lévő világot nem tudom megváltoztatni, így csak magamon dolgozhatok.
Az elég félelmetes számomra, hogy a férjem alkoholfogyasztásának legyen kitéve a hangulatom, lelkiállapotom sőt talán az egészségem is. Mivel a múlt héten épp ezt tapasztaltam meg, ezért eléggé krízises hangulatban voltam. ”   Teri

Az utolsó harmadban annyira feloldódott az ellenállásom, hogy észrevétlenül engedtem magam a folyamatba…

“Azt éreztem, az is elég lenne, ha kipanaszkodhatnám magam. Az ülés első felében nem tudtam belemenni semmilyen nehéz érzésben.

Érzékeltem mennyien állnak velem szemben, holott én csak együttműködést szeretnék. Az utolsó harmadban annyira feloldódott az ellenállásom, hogy észrevétlenül engedtem magam a folyamatba.

Ahogy nehéz problémához értünk elkezdett fájni a hasam, ezen mindig meglepődtem, ránéztünk egy másik oldalról a témára.”   Nóri

Allergia….  Hahó, kit érint a téma?

“Engem biztosan… Július közepén jutott eszembe, hogy hoppá, mindjárt augusztus, ami egyenlő a parlagfű és a feketeüröm virágzásával. Ilyentájt nem tudok azonosulni Milan Kundera híres könyvének címével, mert a lét elviselhetetlen, könnyűsége pedig az utolsó júliusi reggelek egyikén a felszálló párával tovalibben.

Talán 8 éve kezdődött. Előtte semmi bajom nem volt, értetlenül szemléltem allergiás embertársaim mindennapi küzdelmeit. Szem-orr-fülviszketés, orrfolyás, végeláthatatlan tüsszentéssorozatok, és hogy egy kerti séta az enyhe délutáni szellőben végzetes lehet? Ugyan már. Aztán egyszer csak vége szakadt a szkepticizmusomnak. Már tudtam, miről beszélnek. De elég volt. Elmúlt az az idő, amikor szerettem szenvedni.

A végére akartam járni ennek az allergia mizériának. Ezzel a témával kerestem fel Ildikót.

Már az első mondata szíven ütött. Folytak is a könnyeim, de most nem a pollenek miatt. Kérdések, bőgős válaszok, és finoman visszaterelt, amikor elosonni készültem egy-egy kellemetlen érzést kiváltó információ mellett. Hiszen azért kerestem fel, hogy megdolgozzuk az allergiát. Sikerült.

A következő naptól kezdve a tünetek intenzitása az ötödére csökkent. Ahogy múltak a napok, talán megint erősödött kicsit az allergiám, de a pokoljárás véget ért. 

Tudom, még maradtak szösszenetek, amik feldolgozásra várnak, és amikor a lelkem is készen áll rá, újra felkeresem Ildikót…     Timi”

Nagyon kellemes és jó hatású érzések kerítettek hatalmába…

“Az elmúlt héten voltam Önnél, konzultáción. Azóta eltelt néhány nap elegendő volt ahhoz, hogy az Önnel folytatott konzultációt, tárgyilagosan tudjam megítélni.

A foglalkozás alatt Ön olyan érzelmekre hatott nálam, amilyenekre nem is voltam felkészülve. Ebből az időtávlatból, visszaemlékezve nagyon kellemes és jó hatású érzések kerítettek hatalmába. Örülök, hogy Önnel találkozhattam, és remélem, hogy további alkalmak is lesznek, melyek folyamán további életjavító érzéseket és gondolatokat kaphatok Öntől.

Mindenkinek, aki hisz ezekben a dolgokban, csak ajánlani tudom az Önnel való konzultációt.
Kívánom, hogy még sok ügyfelének sikerüljön a problémáit megoldani.

Ehhez kívánok Önnek jó egészséget és sok sikert.

Tisztelettel:  Gitta”

Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a színek, érzetek megegyeztek azzal, amit korábban éreztem, gondoltam…

“Bár már az ülés után rögtön elkezdtem megírni, csak most jóval egy hónap eltelte után jutottam hozzá. Nyilván az azóta eltelt idő és a történt események egy kicsit átformálják, de próbálok tényszerű és pontos lenni.

Az utolsó bírósági tárgyalás után rám tört a kétségbeesés, ekkor ültünk le, hogy dolgozzunk újra. Először húztam 12 kártyát és ezekről kellett egy-egy mondatot fogalmazni a témával kapcsolatosan. Ez sok képnél nehéz volt, mert bár könnyen tudtam pozitív gondolatot megfogalmazni, ezek először nem kapcsolódtak az alaptémakörhöz, majd segítséggel finomítottuk ezeket a mondatokat.

Az első hat kártyával az eddig történtek állomásait elevenítettük fel, illetve az adott szituációhoz való hozzáállásomat tudtam megfogalmazni.  A következő kártyák a jelen helyzet újragondolását tették lehetővé.

Az utolsók pedig a jövő felé vezető út minőségét, terveit határozták meg. Ez a gyakorlat nagyon könnyeden vitte végig a történetet, szinte megkönnyebbülés volt végigbeszélni, hogy milyen állomásai voltak és mire kell még készülni.

Ezután a lehetséges választásaimra végeztünk egy különleges gyakorlatot. A négy lehetséges utat egy-egy papírlap helyettesítette. Ezekről kellett elmondani, hogy milyen érzés papírgombóccá gyűrve kézbe venni. Milyen a színe, az érzete, milyen érzés lenne, ha gömbként belebújnék. Nagyon nagy élmény volt. Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a színek, érzetek megegyeztek azzal, amit korábban éreztem, gondoltam. Vagyis mintha tudnám, hogy melyik papírgombóc melyik lehetőséget takarja, annak megfelelően nyilatkoztam.

Hihetetlenül jó volt.

Nagyon nagy megnyugvást hozott a két gyakorlat együtt.

Nagyon hozzáértően, profin vezetted az ülést, tereltél amerre kellett, mivel az ember könnyen kicsúszik a helyzetből, szívesen tartja kívül magát az eseményeken, de Te mindig résen voltál és kedvesen, de határozottan jelezted, hogy merre haladjunk.

Köszönöm Neked!   Kata”

 Ildivel a mai kezelés csodálatosan tiszta és intenzív volt…

“A szimbólumok az asszociációs kártyákon, illetve az általuk érkező információk meglepő módon felfedték a bennem régóta zajló hiedelmeket, mintákat, programokat, amelyek mozgatták eddigi életemet.

Ildikó fantasztikusan érezte, mik azok a kérdések, amelyeket „fel kell tenni”, hogy ami segíti, amik támogatják a rálátást, és segítik a „koloncoktól” való megszabadulást.

A kezelés végére felszabadulttá és harmonikussá váltam, ami visszasegített az igazi önvalómhoz, a középpontomhoz.

Hálásan köszönöm a közbenjárásod, a segítséged, a kedvességed, a szereteted.”  Éva

Sokkal kötetlenebbül zajlott, mint az gondoltam, vagy előzetesen elképzeltem…

“Második alkalommal voltam Ildikónál coaching ülésen. Mindkét alkalommal mély megnyugvással jöttem el és tudtam merre van a folytatás.

Az egészségi állapotomra akartam rálátni. Nem értettem, miért akadtam el, mit kellene másképp, minden olyan kavargó, bonyolult és fárasztó.

A magam számára is meglepő módon tudtam megnyilatkozni az ülés során. Nem szokványos, számomra teljesen ismeretlen módon történt a folyamat, sokkal kötetlenebbül zajlott, mint az gondoltam, vagy előzetesen elképzeltem.

A saját működésem előnyeit és hátrányait szégyenkezés nélkül tudtam szavakba önteni, ki mertem mondani, olyan egyértelmű volt minden.

Köszönöm Ildikó, hogy ilyen professzionálisan és ítélkezés nélkül vezetted az ülést, ami nekem sokat jelent.

Hezitálás nélkül szeretettel ajánlom mindenkinek a veled való munkát!”   Szandra

Ismét átszakadtak olyan gátak, amelyek szorongást, fájdalmat okoztak és így, hogy szembe tudtam nézni velük, megnyugtatóan pozitív élménnyé váltak…

„Érdekes volt a közös munka, a probléma megközelítése asszociációs kártyákkal. Az is érdekes volt, hogy húzzak 10-et, majd még 2-t. Azt éreztem, hogy nagyon könnyű szétválogatni, hogy mi támogat, mi nem. Örültem  annak is, hogy rögtön  a segítő kártyák száma volt több.

Persze utána kiderült, hogy a kezdeti válogatás még sem olyan egyértelmű, nagyon nehéz megfogalmazni a témához kapcsolódó pozitív üzenetet. Vagyis az én pozitív gondolkodásom néha kicsit “megcsalt”, mert nagyon nehéz volt a konkrét ügyhöz való kapcsolódását megfogalmazni.

Sokat gyötrődtem, bár tudom, hogy ez már nagyon mély szint, ahol az előrelépés nehéz, mert a “túlélésünk” miatt védjük a régi megszokásokat.

Jó érzés volt menet közben, hogy nincs szégyellnivalóm, másoknak rossz, hogy nem ismernek.

Ismét érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy minden mindennel összefügg. Hiába más család anyai, apai oldala, minkét ág benne vannak minden velem kapcsolatos ügyben, ahogyan érzem magam.

Az ülés után úgy éreztem, hogy sokkal felszabadultabb vagyok. Ismét átszakadtak olyan gátak, amelyek szorongást, fájdalmat okoztak és így, hogy szembe tudtam nézni velük, megnyugtatóan pozitív élménnyé váltak.

Köszönöm a segítséget, igazi élmény volt! :)”   Kata

A betöltések sokat segítettek visszatalálni önmagamhoz, az egyensúlyomhoz. A kártyák pedig nagyon jól feloldják ezt a feszültséget a játékosságuk miatt…

“Az egész kezelés könnyed hangulatú, mégis komoly volt. Végig nagyon jól éreztem magam, nem feszélyezett semmi. Nagyon tetszettek az asszociációs kártyák, hihetetlen miket hoznak felszínre.

Sajnálom, hogy nem előbb írtam le.

A mai alkalommal nagyon jó érzés volt leírni a támogatókat, a mit gondolnak rólam… Így nagyon könnyen bele tudtam engedni magam a történetbe. Valóban érdemes összeszedni, hogy kitől mire várhatsz, számíthatsz akár pozitív, akár negatív értelemben. Nem szeretek írni, de ez kifejezetten jól esett.

Az ásások viszont nagyon nehezen mentek. Nem nem akartam mondani trivialitásokat, hanem egyszerűen nem tudtam mit mondani sokszor. Tudom, hogy ilyenkor az ember saját maga előtt is “titkolja”, hogy mi van a dolgok mögött. Nagyon nehéz volt megnyitni a csatornákat. Nyilván ezt sokan leírják Neked, de valóban fura az, hogy az ember kialakít egy életformát, amiben van sok megalkuvás, kompromisszum, elfogadás stb. (besöprés a szőnyeg alá). Ha végiggondoljuk ezek az alaphelyzetek kemény falakat állítanak, amikor a rendszerbe valami belezavar és változnak az alapok. Az ember nem tudja maga átgondolni, hogy mi is van. Ásás közben sok minden megvilágosodik, de ahogy kiemelted, hogy az általam elmondottakat hogyan kell súlyozni, akkor értettem meg sok dolgot.

Valóban az ember egész életét megmozgatja egy ilyen történet. Minden régi és jelenlegi helyzet teret akar magának, ahogyan az emberben is. Nehéz volt megélni ezt a szituációt.

A betöltések sokat segítettek visszatalálni önmagamhoz, az egyensúlyomhoz. A kártyák pedig nagyon jól feloldják ezt a feszültséget a játékosságuk miatt. Ugyanakkor nagyon komoly is a kártya. Gondolkodtató, de izgalmas feladat egy pozitív felszólító mondat megalkotása egy kép és a saját élettörténeted alapján. Tetszett. 🙂

Összességében sokkal könnyedebben érzem magam, mindenképpen nagyon pozitív kezelés volt. Köszönöm!:)

Tényleg köszönök mindent, nagy segítség nekem!” 🙂   Kata

Megérkezni ide ahol én vagyok, aki én vagyok. A lelkem érkezett meg a testembe, és végre egységben vagyok. …

“Szeretném először is megköszönni a támogatásod, amivel segítettél bele mennem ennyi “nem igazán megengedhető és kellemetlen érzésbe” amelyeket ha bevallok, ha nem, az enyémek.

Megengedni őket azonban nem igazán szoktam csak úgy csendesen, magamban. Néha viszont nem bírom tovább, és előtörnek akkor én is tombolok velük együtt.

A mai közös munkánkban azt a rengeteg kettősséget, elbizonytalanodást, tehetetlenséget köszönöm, hogy segítettél megengedni önmagam számára, és tovább lépni.

Megérkezni ide ahol én vagyok, aki én vagyok.

A lelkem érkezett meg a testembe, és végre egységben vagyok.

Hálásan köszönöm!”   Anna

Köszönöm azt a nyugalmat, amit belül érzek most, ahova segítettél eljutni…

“Szeretném megköszönni, hogy legutóbb dolgoztál velem Ildikó abban a nagyon zaklatott állapotban, amikor nem volt bennem más csak harag, tehetetlenség és végtelen szomorúság.

Köszönöm, hogy olyan türelmes voltál velem.

Nekem nehéz szembenéznem a haragommal, agressziómmal, de most sikerült és az az elengedő technika, amit használtál zseniális.

Köszönöm azt a nyugalmat, amit belül érzek most, ahova segítettél eljutni!”   Viki

A kibontott érzelem minta a sajnálat és a segíteni akarás  kontra harag  a saját erőforrások kimerülése miatt.  Ebben a gyomor területe érintett, és maga az  evési szokások…

„Az egyik mély tanítása a folyamatnak az volt, amikor a kiindulási képünk, melyben mélyen benne éreztem magam egy gyors váltással egy falon lógó festménnyé vált, mely előtt két személy állt. Majd az ottani tartalom kibontása után ismét visszatért a nézőpont a képbe, ismét jelenlétemmel az abban megindult folyamatnak. Különleges élmény volt ezeknek a váltásoknak a megélése, mennyire mélyen tudják a nézőpontok (talán későbbi megértési folyamatom része volt ez) a minták feloldásába kalauzolni a gyógyulásom folyamatát.

Nagyon fontos felismerése volt a folyamatnak az, hogy egymással ellentétes érzelmek pontosan milyen testi tüneteket okoznak rendszeresen bennem. A kibontott érzelem minta a sajnálat és segíteni akarás  kontra harag  a saját erőforrások kimerülése miatt.  Ebben a gyomor területe érintett, és maga az  evési szokások.

A folyamat katarzisa annak a belső fény sugárzásának felvillanása, mely nem lehet más, mint az önvaló, a lélek fénye maga.

A folyamatot nyugodt alvás és egyensúly érzése követte.

Ez volt negyedik közös ülésünk. További megfigyelésem az, hogy a “rossz” hírek nem okoznak olyan hosszú ideig tartó kétségbeesést, szorongást. Elindult az adósságok csökkenése, a pénzügyi sebek gyógyulása.  Úgy érzem, könnyebben találom meg a kétségbeesésből a visszautat az egyensúly visszaállításába, és a megoldások keresésére igyekszem irányítani a figyelmem.

Köszönöm Ildikó!”   Réka

Nem tudom mitől, de a megoldás, feloldás is szépen, simán, és egyértelműen jött…

“Jónéhány éve keresek, és találok eszközöket ahhoz, hogy nem tudatos gátjaimat legyőzhessem, magamhoz közelebb kerüljek, és fel tudjak töltődni. Szakmám stresszel jár, kihívásokkal teli, nagy többségében konfliktusokkal tűzdelt, éppen azokról, és azok megoldásáról Szól.

A módszerről: Képet kaptam, amely egy több ember életét veszélyeztető háborús jelenet volt (sose láttam ilyet korábban képernyőn). Ildikó alig magyarázott erről a helyzetről, 1-2 mondatban beszélt róla csak, számomra azonnal megelevenedett.  A helyzetből adódó érzések félelmek finoman, lágyan, komoly megrázkódtatás nélkül, és  egyértelműen megfogalmazhatóan kerültek elém, melyet könnyen ki tudtam fejezni – elmondani.

Néha egy-egy gondolat (“csatajelenet”) többfelé elágazott – de mindig visszataláltunk, és nem maradt megválaszolatlan kérdés.

A módszer lényege, különlegessége – több máshoz képest – számomra abból adódott, hogy végig könnyed volt, külön keretek nélkül tudtam beszélni, kötöttség érzése, terhe nélkül (nem éreztem sematikusságot, túlzó szabályosságot) gördülékenyen követték egymást az események – az idő megterhelés nélkül, észrevétlenül telt.

Nem tudom mitől, de a megoldás, feloldás is szépen, simán, és egyértelműen jött.

Ildikóra bíztam magam, és bármikor ezt teszem, helyesen teszem.  Számomra nagyon kényelmes volt, és kisimulva, hiányérzet nélkül fejeztem be a folyamatot.  Másik képpel élve: Masszázs és masszás között is van különbség. ez a masszás könnyed, lágy, és bár szeretem a svéd masszázst, bizony bevallható, hogy ez is nagyon jó, és nagyon jól esett. Feltöltött.”  Ili

Megerősítetted bennem pozitív élménnyel…

“Nagyon hálás vagyok Neked, hogy így bevezettél ebbe a világba, és megerősítetted bennem pozitív élménnyel, amit egyébként is éreztem, mikor először hallottam a thétáról, meg a könyvekből átjött, hogy úgy összeáll minden. Köszönöm.”
Gabi