A pillanat, ami mindent megváltoztatott, az én újjászületésem
Hogyan találtam rá belső erőmre a legyengülés mélypontján, és hogyan vezet ez az út ma mások támogatásához az egészségük helyreállításában
Mindannyiunk életében eljön egy pillanat, amikor a gyengeség és a bizonytalanság útján találkozunk saját belső erőnkkel. Ez a történet arról szól, hogyan vezetett a legmélyebb gyengeség az újjászületésemhez, és hogyan támogathatom ma a testi és lelki egészség helyreállítását.
1.Kezdőpont: a mélypont tapasztalata
Egy súlyos betegség, a Dengue-láz megtapasztalása teljesen legyengített, fizikailag és lelkileg is, de mélyen belül tudtam: fel fogok épülni.
Ez az időszak megtanított rá, hogyan találhatunk erőt a nehézségek közepette:
- A szomorúság mély csendjéből az elengedés és megkönnyebbülés állapotába léptem.
- A félelemmel teli bizonytalanságból az életerő és bátorság erejére támaszkodtam.
- A harag és düh zárt világából a nyugalom és biztonság érzéséhez érkeztem.
- Átéreztem a bűntudat és a szégyen nehézségét, majd megtapasztaltam az egység és harmónia áramlását.
A mélypont megtanított rá, hogy az erő ott rejlik a gyengeségben, és felveti a kérdést: vajon miért nem használjuk ki ezt az erőt, amikor a saját egészségünk a tét?
2.Miért nem gyógyulnak az emberek, ha lehetnének egészségesek is?
Mindig is foglalkoztatott ez a téma.
Mi lehet emögött, mi a mozgatórugó, mi is történik közben, mi van a dolgok mögött.
Lehetséges-e saját úton járni, a saját egészséged útján? Kapcsolódsz-e eléggé vajon a saját egészségedhez? Ha igen, miért? És hogyan? Ha nem, vajon miért nem? Miért állsz meg? Miért kezdesz el toporogni?
Ha feltenném ezt a kérdést: „Mik azok a dolgok, amik a legfontosabbak az életedben?”, az egészséget biztosan többen felsorolják. De vajon elég fontos-e vajon az egészség, hogy nap mint nap tegyünk érte?
Az én válaszom: nem figyeltem.
Én nem figyeltem, nem értékeltem az egészségem, természetesnek vettem, hogy rendben vagyok. Egészen egy mindent átalakító legyengülésig.
3.Az ébredéshez le kell gyengülni?
Egészen addig nem tudtam, hogy tudok ennyire gyenge lenni.
Harmatgyenge. Amikor alig bírsz járni. Amikor nem érted, miért történik ez veled. Miért pont Te? Milyen tipikus gondolatok. Nincs ebben semmi egyedi.
Mindenki elér, megtapasztal az életében egy olyan pontot, ami a teljes gyengeség, az a mély, az a mindent átalakító és felforgató pont, amikor megszűnnek a korábbi gondolatok, mert megtapasztalsz egy határt a határtalanságban. Észleled. És persze megijedsz.
Én nagyon megijedtem. Egy nagyon komoly betegség kapcsán van egy pillanat, amikor az ember DÖNT, felépül vagy nem. Hogy mikor jön el ez a pont, nem tudom. Emlékszem a pillanatra, a pillanat végtelenségére, ott a kórházban, amikor félrefordult az orvos.
Csak feküdtem lázban, és eldöntöttem, hogy fel fogok épülni ebből a vírusos trópusi betegségből. Dengue láz, nincs rá orvosság. Ennyi. Kész. Hazamehet.
4.Belülről tudtam, hogy meggyógyulok
Az életem átértékelődött, az életszemléletem átalakult. Más értéke lett az egészségemnek, megváltozott az egészséghez kapcsolódó viszonyom.
Ami eddig természetes volt és adott, az akkor ott a kórházban megszűnt. Szinte azt éreztem, valaki elvett tőlem valamit. Belül vacogtam. Valaki magamra hagyott. Megtapasztaltam a kilátástalanságot, a tehetetlenséget, a magamra hagyatottságot.
De ezt követően kerestem a megoldást. És ekkor kezdtem el megismerkedni az alternatív gyógymódokkal. Belemerültem és megérintett, magával ragadott. Kellett ez. Kellett ez nagyon.
Ráéreztem a megoldásra. Elfogadtam a gyengeséget. Ez van most. Hatni tudtam a vírusra, elkezdtem erősödni.
5.Mi az, amit ott felismertem?
Ekkoriban már nagyon váltani akartam, el akartam jönni az akkori munkahelyemről. Váltani akartam, de nem tudtam akkor még hogy mire. Csak éreztem a középvezetői lét kilátástalanságát, beszorítottságát, a munkám céltalanságát. Azt éreztem, hogy halott dologba adok bele végtelen sok energiát.
Belülről éreztem, hogy ezt sürgősen abba kell hagynom. Más munka, más szellemi kihívás után sóvárogtam, de nem tudtam mit akarok. Nem volt bennem már belső tűz, amit csináltam, azt már untam, kizsigerelt, lefárasztott, elmentem a falig, ebben már fejlődni nem tudtam. Vágytam a megújulást, kerestem az utakat, de ekkor még nem találtam. Ez így kiváló lelki táptalaj egy klassz kis fertőzésnek.
Megdöbbentem, amikor később a fertőzésekről olvastam Pósa Ferenc könyvében (Betegség, mint pótcselekvés), úristen, hiszen ez rólam szól, pont így éreztem magam. Milyen tökéletesen bemutatta az akkori állapotom, érzéseim, gondolataim.
Na neee. Hogy ez ilyen komolyan létezik, hogy az ilyen állapotok így leírhatóak? Lenyűgözött a szerző profizmusa. Ez már nem a pszichoszomatikus dolgok egyvelege.
Ez valami sokkal mélyebb és komolyabb.
A saját út megtalálása
A betegség nemcsak a testemet, hanem a hivatásomat is megváltoztatta.
- Éreztem, hogy a korábbi munkám nem visz előre.
- Vágytam a megújulásra és új kihívásokra.
- Keresni kezdtem az utat, amely értelmet ad az energiáimnak.
Megtapasztaltam, hogy másokat segíthetek az egészségük helyreállításában, a betegségek lelki okainak feltárásában és megoldásában.
Összegzés és üzenet
Ez a történet arról szól, hogy a legmélyebb gyengeségből is születhet belső erő.
Ha most épp küzdesz, tudd: van út, van remény és van támogatás.
Minden változás egy pillanattal kezdődik. És a Te pillanatod is eljöhet.
Vedd vissza az irányítást az egészséged felett!
Ahogy elindulsz a betegségeidet érintő okok feltárásának útján, mélyen belül olyan érzelmek és helyzetek kerülhetnek felszínre, melyekkel lehet, hogy nem tudod, hogy mit kezdj.
Ne hagyd, hogy ez megállítson, ha nehéz ezt egyedül csinálnod, a lelki okok feltáráshoz bátran kérj segítséget, találd meg a megfelelő támogatást a folyamat során.
Válassz a csomagok közül, és kezdjük el együtt a gyógyulásod útját:
