Milyen a ThetaFloating Coaching ülés?

A módszer belső képek segítségével segít feltárni egy adott nehézség mozgató erőit, indítékait, melyben az érzelmeink megfigyelésével és áramoltatásával átalakítjuk, felszabadítjuk azokat.

A nehézség, a megakadás, a konfliktus, ami beszorít, bezár, az egy jégpáncél, amely befedi, merevvé, mozdíthatatlanná teszi bennünk, hogy az életünket úgy éljük, ahogyan szeretnénk.

Ha megjelenik az életünkben valamilyen gát, korlát az energiát köt le. Ez a korlát lehet a lelkünkben érzett ellenállás, rossz közérzet, valamilyen testi fájdalom, árulás, betegség,  kedvezőtlen körülmény, igazságtalanság, elhagyás, zavaró személyek. Ezért akaratlanul elkezdjük ezeket a korlátokat megtagadni, leválasztani, elutasítani, távol tartani magunktól, mert azt gondoljuk, ettől jobban leszünk.

Pedig épp az ellenkezője történik, nő a feszültség bennünk. A  ThetaFloating coaching segít felismerni megmagyarázhatatlannak tűnő ellenállásokat, félelmeket, ellentétes (duális) érzéseket, majd az érzelmek mozgatásával oldja a helyzetet.

Hogyan zajlik a folyamat a belső képekkel?

Hogyan kezdjük? A ThetaFloating Coaching ülést a probléma körbejárásával kezdjük, megfogalmazva, mi minden okoz zavart feszültséget, fájdalmat, aggodalmat, félelmet bennünk.

Miért szimbolikus képpel dolgozunk?  A folyamatot a helyzetre vonatkozó konfliktusokat tartalmazó ún. szimbolikus képpel nyitjuk meg. A konfliktusos kép a helyzet szimbolikus esszenciáját adja számunkra. A szimbolikus képbe könnyebb beleéreznünk, mint a minket bezáró, megérintő nehézségbe.    

Mire figyeljek a folyamatban?  A folyamatban belső képek támogatásával figyeljük, hogy a megfogalmazott korlát, akadály milyen érzést kelt bennünk. Elég befelé, önmagunkra figyelni, azaz milyen érzés az adott pillanatban lenni. Egy tünet mélyén elhelyezkedő érzelmeket figyelünk.

Ezt követően elég befelé, önmagunkra figyelni, azaz milyen érzés az adott pillanatban lenni. A folyamatban megtanuljuk a figyelmed arra irányítani: ami VAN. Nem ami volt, nem a múltra figyelni, nem ami lesz, nem a jövőre. Elég CSAK a jelenre figyelni.

Mit tegyek az érzéseimmel?   Elég, csak a jelenlévő érzéseinkre figyelni, arra, ami megjelenik, ami felbukkan. Nem kell keresni az okát, nem kell címkézni, hogy ami felbukkan jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. A folyamatban tanuljuk az ítélkezés mentességet is. 

Majd annyi a dolgunk, hogy megmozdítsuk az épp megfigyelt érzelmet. Képzeljük el úgy, mint a víz vagy egy felhő, ami kiáramlik belőlünk. 

Nem fojtjuk el, nem küzdünk ellene, nem zárjuk el, nem tagadjuk meg, nem utasítjuk el! Csak figyeljük, és beleárasztjuk abba, ami korlátoz, ami megfélemlít.

Kell-e változtatnom a belső képen?  Semmit nem kell akarnod, kényszerítened.  Elég csak áramoltatni az érzéseidet és figyeljük, mi történik, mi változik. A folyamat a „belső monitorodon” látható válik, csak végig kell nézned.

Hogyan zajlik a folyamat? A figyelmünk a gondolkodás helyett önmagunk érzékelésére terelődik. Szinte eggyé válunk azzal, ami most foglalkoztat. Látjuk saját sebezhetőségünk. Megtanulunk elfogadást kialakítani azzal, ami ebben a  pillanatban van, akkor is, ha az kellemetlen.

Milyen hatása van az életedre?

• A figyelmünk a gondolkodás helyett önmagunk érzékelésére terelődik. Ahogyan figyelünk a szimbolikus képre, önkéntelenül kimozdulunk az elakadásból.
• Eggyé válunk azzal, ami most foglalkoztat. Megtanulunk elfogadást kialakítani azzal, ami ebben a pillanatban van, akkor is, ha az kellemetlen.
• A valóság elfogadása átalakítja a közérzetünk, megszűnik a korábbi behatároltság, összekapcsolódást, önbizalmat élünk meg.
• Kiszakadunk a fájdalmas tapasztalásokkal való azonosulásból. Más perspektívából nézünk önmagunkra.
• A folyamatban rálátunk a mozgatórugókra, az indítékokra. Feloldódik a jégpáncél.  Feloldódik a mentális ellenállás, megszűnik az akadályozottság, a megtámadottság, az örökös veszteségek, a semmibevétel, a szétszakítottság, az elutasítottság.
• Mit élünk meg? Összhang, egység, ősbizalom.